Podcast  The Drying Plain

„Az energiahordozók ára – legyen szó gázról, villamos energiáról, szénről, fáról vagy bármi másról – emelkedik” – mondja Sőregi Oszkár, a vajdasági Termo-Gas cég ügyvezetője. A 35 éves családi vállalkozás kezdetben gázszereléssel foglalkozott, majd a fűtési rendszerektől eljutottak a meleg vizet biztosító napkollektorokig, és végül az áramtermelő napelemekig.

A megújuló rendszerek telepítése jelentős költség, de Sőregi szerint ma már 10 éven belül mindkettő megtérülhet – főleg úgy, hogy Szerbiában a beruházásokat az állam 50 százalékban támogatja. A napkollektorok, mondja, a melegvíz-előállítás költségének akár 70-80 megspórolhatják, míg a napelemek fogyasztástól függően majdnem megfelezhetik az áramszámlánkat. A spórolást a megfelelő hőszigetelés mellett a hőszivattyús rendszerek is elősegíthetik, amik a működésükhöz szükséges energia nagyobb részét a környezetből nyerik. A fenntartható fejlődés azonban nem érhet véget a háztartásoknál, a várostervezésnél is fontos szempontnak kell lennie. Ez a magyar határtól néhány kilométerre található Szabadkán különösebben nem érvényesül: alig vannak zöldfelületek, és az úthálózat olyan, mint 30-40 éve volt.

Ez a Kiszáradó síkság, a Qubit és a vajdasági Sajtószabadság Alapítvány hatrészes podcastsorozatának utolsó epizódja. Ebben a részben szakértőkkel arról beszélgetünk, hogy milyen szerepet játszanak a megújuló energiaforrások, az energiahatékonyság, valamint a várostervezés a fenntartható fejlődés előmozdításában.

Európa egyik legnagyobb akkumulátorgyára, a 2023 óta épülő CATL Debrecen a helyiek tiltakozása ellenére a következő hónapokban üzembe állhat, miközben a tavalyihoz képest éppen mélyrepülésben van a magyarországi akkumulátorgyártás. A háromezer milliárd forint értékű gyár kezdeti termelési kapacitása 40, végső pedig 100 gigawattóra lesz – ami hatalmas energiaigénnyel, valamint vízigénnyel jár, utóbbi nagy részét a hűtési folyamat során használják föl.

Az akkugyárat nagyobb részt a Keleti-főcsatornából látják majd el vízzel, amit a Tisza táplál. Ezáltal a CATL gyára erősen függ majd a Tiszta vízhozamától, amit az országhatárokon túlnyúló vízgazdálkodási konfliktusok és a globális felmelegedés is súlyosan visszafoghat. „Más prioritások szempontjából böktek a térképre, hogy na, ide lesz telepítve ez a gyár, és ennek a telepítési helyhez kellett utána megtalálni és megvalósítani azokat az infrastrukturális kiegészítéseket, ami szükséges ahhoz, hogy ők működjenek” – mondja Ányos József vízépítő mérnök, a Debrecen és környékének ivóvízellátásáért felelő Debreceni Vízmű volt vezérigazgatója.

Ez a Kiszáradó síkság, a Qubit és a vajdasági Sajtószabadság Alapítvány hatrészes podcastsorozatának ötödik epizódja. Ebben a részben egy vegyészprofesszor és egy vízépítő mérnök segítségével járunk utána, hogy miért nagy az akkugyárak vízigénye, honnan lesz ez fedezhető a CATL üzeme esetén, és hogyan írhatják felül a vízgazdálkodási terveket a következő években és évtizedekben a klímaváltozás által okozott aszályok. 

A magyar határtól 45 percnyi autóútra található vajdasági település, Topolya az utóbbi években a környékén terjengő bűzről vált hírhedtté, amit közeli baromfitelepek, feldolgozóüzemek és a helyi folyóba ömlő szennyvíz eredményeznek. Ez nemcsak megkeseríti a topolyaiak életét, hanem krónikus stresszforrást is jelent, ami Cservenák Péter, a városi kórház nőgyógyásza, aktivista és ellenzéki politikus szerint károsítja a lakosok betegségekkel szembeni ellenálló képességét. „Szinte már úgy tűnik, mintha Topolya lakói versengenének azon, ki tud több bűzforrást felmutatni” – mondja.

Topolya problémái nem egyediek a Vajdaságban, de megvilágítják, miként adódhatnak össze a féktelen környezetszennyezés, a hibás vízgazdálkodás és a globális felmelegedés hatásai, ami Magyarországnak is fontos tanulságokkal szolgál. Ez a Kiszáradó síkság, a Qubit és a vajdasági Sajtószabadság Alapítvány hatrészes podcastsorozatának negyedik epizódja. Ebben a részben egy elismert helyi orvos és politikus, valamint egy környezetvédelmi szakjogász segítségével mutatjuk be, mi vezetett ahhoz, hogy egy vajdasági települést a „bűz városaként” kezdtek el emlegetni, és miként lehetne ezt az áldatlan állapotot felszámolni.

„Itt nem az a kérdés, hogy megjelenik-e nálunk, vagy esetleg kialakulhat-e nálunk a dengue fertőzés, csak az a kérdés, hogy mikor. És ez elsősorban attól fog függni, hogy alakul a mi tigrisszúnyog-állományunk” – mondja Kurucz Kornélia, a Pécsi Tudományegyetem Virológiai Nemzeti Laboratóriumának kutatója. Az ázsiai tigrisszúnyog az 1970-es években bukkant fel Európában; Magyarországon először 2014-ben észlelték. Az invazív szúnyogfaj mára stabil populációkkal bír Magyarországon, ahol a globális felmelegedésnek köszönhetően egyre barátságosabb környezetben találja magát.

Az inváziós rovarfajok nemcsak kellemetlenséget jelentenek, és nemcsak az egészségünket veszélyeztetik, hanem mezőgazdasági károkat is okoznak, miután hatalmas egyedszámban megjelennek egy új területen. Az inváziós kártevők terjedését nemcsak a globalizáció és a klímaváltozás segíti, hanem a természetes élőhelyek drasztikus visszaszorulása is.

Ez a Kiszáradó síkság, a Qubit és a vajdasági Sajtószabadság Alapítvány hatrészes podcastsorozatának harmadik epizódja. Ebben a részben négy magyar ökológus segítségével mutatjuk be az inváziós rovarok által jelentett egészségügyi és mezőgazdasági kockázatot, és utánajárunk, miként lehetne a mostaninál hatékonyabban és környezetbarátabb módon védekezni ellenük – amiből a szakemberek szerint immár nekünk, a lakosságnak is ki kell venni a részünket. 
 

A gazdák a klímaváltozás frontvonalában küzdenek. Nekik nem nehezen megfogható, globális átlagokról és évszázad végéig tartó baljós előrejelzésekről szól az emberi tevékenység által okozott felmelegedés, hanem az egyre forróbbá, aszályosabbá és szélsőségesebbé váló időjárás konkrét, megélhetésüket veszélyeztető hatásairól. Így van ez Magyarországon, ahol nemrég sarkvidéki eredetű légtömegek tettek kárt gyümölcsültetvényekben, és a Vajdaságban is, ahol a gazdáknak 2020 óta négy, egymást követő aszályos évvel és eltolódó aratási szezonnal kellett szembenézniük.

Ez a Kiszáradó Síkság, a Qubit és a vajdasági Sajtószabadság Alapítvány hatrészes podcastsorozatának második epizódja. Miután körbejártuk, hogy mit értünk a környezet és a táj megváltozásán, most az érintettek szemszögéből mutatjuk be, hogyan formálja át a klímaváltozás a végeláthatatlan síkságairól és termékeny földjéről ismert Vajdaságot, és miként nehezíti meg az ott tevékenykedő gazdálkodók életét. 

Az első adásban egy tudós és egy képzőművész, Kroel-Dulay György és Gosztola Kitti segítségével járjuk körül a változás fogalmát. Miről beszélünk, amikor a környezetről van szó? Mit érzékelünk valójában, amikor a tájat szemléljük? Vannak használható fogalmaink ahhoz, hogy leírjuk a megváltozó táj tulajdonságait?

A táj fogalmához rengeteg mítosz és téveszme is kötődik. Nem tudatosul bennünk, hogy az a táj, amiről úgy hisszük, hogy abban a formában kell megőriznünk, ahogyan most látjuk, már eleve emberi beavatkozások eredménye. Az „érintetlen természet” mítosz csupán: sem a táj elemei, sem a növényzet nem független az emberi szándékok és cselekvések eredményétől.

Egymástól függetlenül mindketten önkritikusak is, hiszen azt boncolgatják, hogy képes-e a tudomány és a művészet megoldásokat és alternatívákat mutatni a jelen helyzetre. Hogyan kerülhetünk közelebb ahhoz, hogy megértsük a villámgyorsan zajló változás természetét? 

125 ezer éve nem látott magasságokba emelkedett a globális hőmérséklet, kiszáradnak a folyók és a tavak, érzékelhetően bajban van az élővilág, mindent ellepnek az inváziós kártevők, és még a kibocsátáscsökkentés érdekében folytatott energiaátállás is terhet ró a környezetünkre. Ezekkel a Kárpát-medencében is nap mint nap egyre kézzelfoghatóbbá váló problémákkal és az azokra adható megoldásokkal foglalkozik új, hatrészes podcastsorozatunk, a Kiszáradó síkság, amit a Qubit a vajdasági Sajtószabadság Alapítvánnyal közösen készít. 

A sorozat, amelynek első epizódját egy hét múlva, április 16-án közöljük, helyi lakosok, gazdálkodók, művészek, szakértők és kutatók segítségével világítja majd meg az emberi tevékenység által Magyarországon és a Vajdaságban okozott környezeti változásokat és az azokhoz történő alkalmazkodás által felvetett kérdéseket. A Kiszáradó síkságból kiderül majd, hogy miként formálta át az emberi tevékenység az alföldi tájat, milyen kihívásokkal néznek szembe a vajdasági gazdálkodók a klímaváltozás miatt, miként lehetne jobban védekezni az invazív rovarok ellen, hogyan nehezíti meg a vízszennyezés a vajdaságiak mindennapi életét, és miért váltottak ki intenzív tiltakozásokat a magyarországi akkumulátorgyár-beruházások. 

Ezt a koprodukciót az Európai Unió támogatta. Az elhangzott nézetek és vélemények a szerzőkéi, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió álláspontját, ami az elhangzottakért nem tehető felelőssé. 

U ovom podkastu ujedno i zadnjoj epizodi razgovaramo sa stručnjacima o energetskoj efikasnosti i značaju urbanog planiranja za održivi razvoj gradova. Iz energetske i ekološke krize proistekla su ključna pitanja: kako smanjiti potrošnju energije dobijene iz fosilnih goriva i kako učiniti domaćinstva energetski efikasnijim? Međutim, u naporima da se reši ovaj globalni problem, pojavili su se novi izazovi – kako povećati proizvodnju energije iz obnovljivih izvora energije, koliko klimatske promene utiču na iskorišćavanje ovih resursa i koliko je zelena energija zapravo zelena?

U 2023. godini, CATL je započeo izgradnju svog postrojenja u industrijskoj zoni južno od Debrecina, što je druga fabrika baterija ove kompanije u Evropi. Lokacija se nalazi u blizini poljoprivrednih zemljišta i samo dva kilometra od Mikeperča, naselja sa 5.000 stanovnika. Međutim, ono što značajno nedostaje u tom području je veliki prirodni izvor vode, koji je ključan za proizvodnju baterija. Najbliža velika reka, Tisa, udaljena je sat vožnje od fabrike, a još uvek nema konsenzusa o tome koliko će vode postrojenju zapravo trebati.

Proizvodnja baterija zahteva izuzetno čistu vodu, koja može biti dobijena iz pitke vode ili tretirane otpadne vode. Međutim, nivo čistoće koji je potreban za proizvodnju baterija nije dostupan u javnim vodovodnim sistemima i mora se postići kroz tehnologije tretmana vode, proizvodnjom gotovo destilisane vode.

Postoji uobičajeno verovanje među Mađarima da je zemlja bogata vodenim resursima. Prema stručnjacima, ovo je delimično tačno, kada se uzmu u obzir vode koje dolaze u Mađarsku iz drugih zemalja. Međutim, ako uzmemo u obzir samo vodu koja se generiše unutar Mađarske, snabdevanje zemlje vodom je prilično ograničeno. To znači da bi, ako bi susedne zemlje zadržale više vode koja bi inače tekla u Mađarsku, moglo doći do značajnih problema za zemlju.

Projekat koji obezbeđuje proizvodnju tretirane otpadne vode i prečišćavanje otpadnih voda iz fabrike trebalo bi da bude završen do 2026. godine. Stručnjaci misle, da dok su dostupne odgovarajuće tehnologije za upravljanje zagađivačima koji nastaju tokom proizvodnje baterija i koji mogu biti štetni za životnu sredinu ili ljudsko zdravlje, njihova efikasna implementacija zahteva kvalifikovane stručnjake i robustan regulatorni okvir.

U ovoj epizodi se vraćamo u severni deo Vojvodine, u Bačku Topolu, gde meštani pate zbog smrada lokalnih reka i fabrika. Zagađenje vode je veliki problem u gradu, pa smo razgovarali sa jednim lokalnim političarem i jednom organizacijom o upravljanju vodama i zagađenju u Srbiji. Takođe pokušavamo da shvatimo kakvu ulogu u svemu ovome ima klimatska kriza.
Smeštena u ravničarskom, močvarnom području, Bačka Topola i njena okolina poznate su po jednoj stvari – smradu. Ali želimo odmah da damo nekoliko objašnjenja. Prvo, obližnje farme pilića i pogoni za preradu rade bez odgovarajućih sistema za filtraciju, često ispuštajući otpadne vode iz fabrike i farmi direktno u vodu. Kao rezultat toga, mali grad je obavijen jakim neprijatnim mirisom, naročito tokom toplijih dana. Zatim, poseban problem je i potok Krivaja – reka koja prolazi kroz grad – koji takođe zaudara, jer je toliko zagađena da u njoj jedva da išta od ribe može da preživi. I na kraju, ali ne manje važno, do kraja leta 2024. godine, nivo vode u jezeru je takođe pao na rekordno nizak nivo zbog navodnjavanja i nedostatka padavina.

Dr. Peter Červenak kaže, razni zagađivači ispuštaju svoj otpad u reku. Grad Bačka Topola jeste izgradio postrojenje za prečišćavanje otpadnih voda, ali još uvek nije očišćen stari tok reke. Zbog toga otpadne vode iz čitavog gradskog kanalizacionog sistema i dalje neprečišćene teku u Krivaju.

U Beograd smo se sastali sa Strahinjom Mačićem iz Polekola. Organizacija za političku ekologiju, poznata kao Polekol, je srpska advokatska grupa posvećena zaštiti životne sredine i promovisanju zelenih vrednosti u cilju koristi kako za ljude, tako i za prirodu. Jedna od njihovih značajnih inicijativa je „Pravo na vodu“, koja se fokusira na zaštitu vodenih resursa Srbije. Kako Strahinja kaže, jedan od najzapaženijih primera lošeg upravljanja vodama i ekološkog zanemarivanja u Srbiji je upravo reka Krivaja. Kao sporo tekući vodotok pod strogo regulisanim režimom protoka, Krivaja je podložna i osetljiva na zagađenje.

U poslednjih nekoliko godina mogli smo primetiti da se u Mađarskoj pojavljuje sve više nepoznatih, nikada ranije viđenih vrsta insekata, poreklom iz drugih zemalja, ili čak sa drugih kontinenata – često u ogromnom broju. Početkom jeseni gotovo je postalo uobičajeno da u medijima čitamo o masovnoj pojavi invazivnih stenica, što ne samo da izaziva neprijatnosti među stanovništvom, već nanosi i ozbiljnu štetu u poljoprivredi, posebno u uzgoju povrća i voća.

Pojava invazivnih insekata u Mađarskoj nije nova pojava. Prva poznata štetočina ovog tipa bila je filoksera, koja se pojavila 1870-ih i izazvala katastrofalne štete u mađarskim vinogradima. Upravo pojava ovog invazivnog insekta i potreba za borbom protiv njega doveli su do osnivanja Mađarskog filoksera društva, iz kog je kasnije proizašao Institut za zaštitu bilja – prvi naučni institut Mađarske akademije nauka. Sredinom 20. veka Institut je intenzivno istraživao životni ciklus još jedne invazivne vrste – krompirove zlatice – kako bi razvili strategije zaštite.
Ovo je treća epizoda naše šestodelne podkast serije Ravnica koja se suši, a koja se bavi dubokim uticajima klimatskih promena u Mađarskoj i u Vojvodini, kao i pitanjima prilagođavanja na promene u životnoj sredini. U ovoj epizodi uz pomoć četvoro ekologa, istražujemo kakvu štetu invazivne vrste insekata nanose poljoprivredi, kakve zdravstvene rizike nose sa sobom, i na koji način se protiv njih možemo efikasno boriti.

Dobrodošli u Ravnica koja se suši, seriju koju vam donose Qubit iz Mađarske i Fondacija Sloboda Štampe u okviru projekta WePod. U ovoj epizodi stražujemo poljoprivredno srce vojvođanske regije u Srbiji, gde su tradicionalni načini života pod pretnjom.

Vojvodina je poznata po svojoj bogatoj, plodnoj zemlji i snažnoj poljoprivrednoj baštini već generacijama. Kulture poput kukuruza i pšenice ovde hrane porodice vekovima. Ali sada, regija se suočava sa oštrom stvarnošću – klimatske promene pogađaju veoma snažno, a njihov uticaj se oseća u svakom kutku života. Od nestajanja godišnjih doba do suša koje traju mesecima, ljudi ovde su primorani da donose odluke koje su bile nezamislive pre samo nekoliko decenija.

Da bismo bolje razumeli ove promene, razgovarali smo sa Anom Prćić, inženjerkom poljoprivrede, Nemanja Pavlovićem koji je poljoprivredni inženjer i farmer, sa Jožef Šandorom, direktorom zemljoradničke zadruge i Erne Buranjom, poljoprivrednikom iz Sente.

Naša okolina se ubrzano menja i u isto vreme menja se i vegetacija. Mnogi kažu da Mađarska polako “klizi u mediteransku klimu”. Da li je to zaista tako? Naša percepcija nije uvek tačan pokazatelj onoga što se dešava. S jedne strane, jer ekstremne promene bolje primećujemo nego polako, ali stalno prisutne trendove. S druge strane, često prirodu i klimu smatramo nečim na šta nemamo, ili nećemo imati uticaja.

Seriju započinjemo prikazivanjem perspektiva jednog mađarskog istraživača i jednog vizuelnog umetnika, koji se nezavisno bave istim temama: promenama u pejzažu i promenjenoj percepciji. Obojica istražuju istu stvar, samo iz različitih uglova, ljudski uticaj na okolinu u njegovoj zapanjujućoj meri, kao i moguće načine suočavanja sa tim. Njihova zajednička tačka je istraživanje, ali jedan koristi naučne metode, dok drugi primenjuje umetničku praksu zasnovanu na istraživanju. Često dolaze do vrlo sličnih rezultata, a njihovo razmišljanje pokazuje interesantne paralele.

2500 milijardi gigatona ugljen-dioksida koje smo globalno emitovali u poslednjih 150 godina drastično menja našu planetu. Takođe, i u Srednjoj Evropi počinjemo sve više da osećamo uticaj klimatskih promena. Za nekoliko godina globalne prosečne temperature preći će prag od 1,5 stepeni celzijusa u odnosu na predindustrijski period, što će dovesti do još učestalijih i intenzivnijih toplotnih talasa, suša i ekstremnih vremenskih nepogoda. Ali u stvarnosti, ljudi su već stotinama godina uticali na pejzaž oko sebe i oblikovali ga.

Borba protiv klimatskih promena je višestruki problem. I ponekad se može činiti kao lavirint. Bilo da je u Mađarskoj ili u Severnoj Srbiji, poljoprivrednici i građani pate, dok se stručnjaci, naučnici, donosioci odluka i umetnici bore sa promenama i pitanjem šta da rade u vezi sa njima.

Ovo je Ravnica koja se suši, podcast serija u 6 delova, koju su zajednički producirali Qubit iz Mađarske i Fondacija Slobodu Štampe. Podkast koji vam priča priču o tome kako se lokalni stanovnici i stručnjaci suočavaju sa promenama u životnoj sredini i pokušavaju da reše izazove koje ove promene donose. Pridružite nam se na ovom putovanju dok istražujemo ekološke i adaptacione probleme koji utiču na Mađarsku i Severnu Srbiju.